2025. július 15 – 18 között került megrendezésre a 107. De 4 Daagse.

Az esemény múltjáról, történelméről már többször írtunk, de azért röviden a lényeg:
A 4Daagse több mint 120 éves múltra tekint vissza. 1909. szeptember 1-jén, szerdán eldördült a startpisztoly egy gyalogtúrához, amely a világ sétájává vált. 1924 óta a hollandiai Nijmegen ad központi helyszínt a Négy Napos Meneteléseknek, melyek egyre több érdeklődőt vonzottak,
így néhány kereskedő összefogott, feldíszítették a várost, színpadok, standok nyíltak az utcákon. Az 1970-es és 1980-as évekre nyári megafesztivállá nőtte ki magát.
Az esemény napjain az egyéni indulók és a civil csapatok által teljesíthető távok választhatóan 30 / 40 / 50 km hosszúak, a katonai alakulatok / katonai résztvevők jellemzően gyakorló egyenruhában és a military 40 táv esetében 10 kg-s hátizsákkal teljesítik a távot.

Regisztrált létszám (nevező) – 47.000 fő

Rajthoz állt az első nap – 45.321 fő

Civil nevező – 40.512 fő

A regisztrált katonák közül 2.465 fő Hollandiából, 3.563 fő pedig különféle országok katonáiból került ki.

A résztvevők a Föld 82 különböző országából, a katonai résztvevők ezen belül 36 különböző országból érkeztek.

2024-hez képest kevesebb (6.519 fő) volt külföldi, az összes résztvevő 13,9%-a. Ez majdnem egy % visszaesés a 2024 évi 14,8%-os arányszámhoz képest. 15.145 fő indult neki élete első teljesítésének, de volt aki hatvanötödik alkalommal kezdett neki a négy napnak.
Az átlagéletkor 47,2 év volt.

A legfiatalabb 11-15 éves korosztályból 1.567-an indultak neki a távoknak, de a 91 év felettieket is képviselte 7 induló a közel 50 ezer résztvevő között.
Idén tizenhat kerekesszékes résztvevő volt.

Résztvevők távok szerint

30 km – 11.858 fő

40 km – 18.762 fő

katonai 40 km – 5.907 fő

50 km – 10.509 fő

Nemek aránya

26.773 fő (57%) férfi és 20.227 fő (43%) nő.

Rajthoz állt az első nap – 45.539 fő

Célba ért az első nap – 45.321 fő

Célba ért a második nap – 44.343 fő

Célba ért a harmadik nap – 43.188 fő

A 4 napos menet pénteki zárónapján – rekordszámú – 42.777 fő résztvevőért sikeresen célba. Az esemény köré szerveződő közel egy hetes Vierdaagsefeesten közel 1.1 millió résztvevő vett részt. 2024 év végén megérkezett a hivatalos levél a holland vámigazgatástól 4 fő pénzügyőr meghívásáról. Kevesebb, mint 1 hónap volt arra, hogy az utazó keretet összeállítsuk. Az idei magyar kontingensből Róth András törzszászlós kilencedszer, Mosonczki Péter főtörzszászlós és Nagyfi Tamás Jenő százados harmadszor, Holló Mihály ezredes pedig első alkalommal vághatott neki a távnak. Mind a négyen a Pénzügyőr Sportegyesületi tagja is vagyunk. Az elmúlt évekhez hasonlóan az idei eseményre is egyénileg készültünk fel annak tudatában, hogy, mint mindig idén is az 50 km es távra nevezett 501-es számú csapatba kerültünk beosztásra, a 35. teljesítésének nekifutó Rico vezetése alá. Az idei 501 csapatban 10 debütáló kapott helyet, köztük 3 nő, de a legmarkánsabb változást a csapat összetételében Bas jelentett, aki egy a holland vám adminisztratív területén dolgozó kerekesszékes srác.
A csapat többsége az 5 teljesítésen belül volt.

Holló Mihály

A Hollandiában megrendezésre kerülő 4Daagse elnevezésű teljesítménytúráról az elmúlt évben Róth András által készített beszámolóból értesültem. Már első olvasásra magával ragadtak az ott leírtak. Mindenképpen szerettem volna ennek a rendezvénynek részese lenni. Ettől az sem tántorított el, hogy a beszámolóban András külön kitért arra, hogy a négynapos rendezvényen milyen nagyfokú fizikai és mentális terhelésnek vannak kitéve a résztvevők.

Andrással rövid úton felvettem a kapcsolatot további információk érdekében, illetve jeleztem részére, hogy lehetőség szerint a következő évben nagyon szeretnék részese lenni az eseménynek. A levelezések során Andris itt is figyelmeztetett, hogy a fizikai terhelés teljesen más a négy nap során, mint az általam már korábban teljesített ultra maratoni futásokon vagy teljesítménytúrákon, hiszen itt minden nap el kell indulni, és teljesíteni kell az adott távot a csoport által diktált tempóban.

Az általa leírtak csak megerősítettek abban, hogy részt vegyek a 4Daagse-n. Decemberben megérkezett a várva várt email a jelentkezés lehetőségéről, amelyre rövid gondolkodás után igent mondtam.

Tudatosan próbáltam készülni a teljesítménytúrára, de sajnos az idei évben betegség, valamint családi okok miatt kevesebbet tudtam futni a korábbi évekhez képest, ennek hiányát gyaloglással töltött kilométerek növelésével igyekeztem kompenzálni.

A hónapok gyorsan elszaladtak, eljött az indulás napja. Négyen vágtunk neki a holland túrának Róth András, Nagyfi Tamás, Mosonczki Péter, és jómagam, mint az egyedüli első bálozó. A többiek már mind többszörös teljesítőként indultak.

Vasárnap délután felvettük a NAV által biztosított szolgálati gépjárművet, amivel kezdetét vette egy fantasztikus utazás. Hétfő délelőtt érkeztünk szálláshelyünkre, ahol az ünnepélyes megnyitóra is sor került. A megnyitót egy rövid városlátogatás követett, majd gyorsan vissza a szálláshelyre, vacsora, és nyolckor alvás, mert másnap 2:15-kor csörgött az óra, hiszen reggel négy órakor már rajtolt is csapatunk.

A rutinos Rico vezette híres 501-es csoportba kerültünk beosztásra számos nemzet kollégáival együtt, sőt ebben az évben egy kerekesszékes társunk is volt.

Már a rajtot követően magával ragadott az esemény atmoszférája, hiszen a hajnali időpont ellenére ezrek biztatták a gyaloglókat, és ez még csak a kezdet volt. Az úton legyen az külterület vagy éppen egy település, amelyen áthaladtunk tömegek biztattak minket, kínáltak mindenféle földi jóval, kisgyerekek nyújtották kezüket pacsira, élő zene vagy éppen dj-k fokozták az

élményt.

A holland vámhatóság részéről a szervezés kifogástalan volt, hiszen a napi háromszori rövid pihenő során biztosították részünkre a kimerült szervezetek étellel, itallal történő feltöltését, valamint minden pihenő során a Medical Care munkatársai ellátták az esetleges vízhólyagok kezelését, masszázzsal frissítették az elfáradt izmokat. Természetesen ezeket a szolgáltatásokat a szálláshelyre visszaérve is igénybe lehetetett venni a vacsora előtt és után is.

A táv első felén a tempó viszonylag elég erős volt, mivel jónéhány kilométert tettünk meg 6 km/óra sebesség felett. A táv második felében, amikor a rövidebb távon indulók is csatlakoztak az 50 km-es távon indulókhoz már csökkent a sebesség. Az utolsó kilométerek hangulata egyszerűen fantasztikus volt. Az ember teljesen elfelejti, hogy már több mint 40 kilométer óta koptatja az aszfaltot.

Célba érkezést követően hasonlóan a reggelhez busszal jutottunk vissza szállodánkba, ahol fürdés, vacsora, rövid pihenő után nyolckor alvás volt, hiszen következő nap is korán keltünk.

Második nap a program az első naphoz hasonlóan alakult. A kihívást ezen a napon a távolságon kívül az időjárás is jelentette, hiszen a nap folyamán többször is elázott csapatunk. Ilyenkor nem is azzal van gond, hogy az ember felső teste elázik, bár ennek elkerülése végett házigazdáink mindenki részére biztosítottak ponchót, hanem a cipőben lévő lábfej megfelelő védelme. Az átázott cipő és zokni gyorsan tud vízhólyagot varázsolni az ember lábára, amely már az adott napon is komoly fájdalmat tud okozni, nem is beszélve a következő napokról.

Harmadik nap már többen küzdöttek a csapatból kisebb nagyobb sérülésekkel, de mindenki hősiesen teljesítette a távot. Ezen napon nekem is meggyűrödött a zoknim egy rövid időre, amely elég volt egy vízhólyag kialakulására. A nap során nem okozott különösebb gondot, de a szállásra visszaérve a Medical Care-ban gyorsan lekezeltettem, így a következő nap nem is volt semmi baj. Ezen napon a távot néhány kisebb emelkedő is tarkította. Kerekesszékes társunk ezeket az emelkedőket is önállóan, külső segítség nélkül teljesítette, amely során nem csak mi csapattársai buzdítottuk tapssal, hanem a többi távot teljesítő túra társ, illetve az út szélén álló szurkolók is.

Elérkezett a túra utolsó napja is. A csapatból több embernek nehéz volt a járás, gyulladások és vízhólyagok miatt, azonban ez senkit sem tántorított el attól, hogy sikeresen célba érjen. Itt látszódott igazán, hogy nem elég a fizikai felkészültség, mentálisan is nagyon erősnek kell lenni. 46 megtett kilométer után egy stadionban gyülekezett az összes vámos csoport, hogy az utolsó öt kilométert együtt tegyük meg a célig. Azt tudni kell, hogy stadionhoz érve mindenki karszalagjáról beolvasták a chipet, amellyel hivatalosan teljesítettük a négynapos kihívást.

Az utolsó szakaszra tehát több mint 200 egységes öltözetű holland vámos kolléga, vagy általuk meghívott külföldi vámigazgatásban dolgozó indult a helyi pénzügyőr zenekar vezetésével. Társaim részéről az megtiszteltetés ért, hogy ezen a szakaszon vihettem a nemzeti színű zászlónkat Nagyfi Tamás kollégámmal felváltva.

Az utolsó kilométereken a fesztiválhangulat a tetőfokára hágott, hatalmas szurkoló tömeg, zene. Az útvonalon elhaladtunk például egy kórház mellett is, ahonnan a betegek kijőve, akár kórházi ágyon fekve is biztatták a gyaloglókat. Az úton a rendezvény védjegyét, kardvirágot osztogattak a résztvevők részére.

A célba érkezés után mindenki buszra szállt, és visszaindult a hotelbe. A sikeres teljesítést záróünnepség és vacsora követte.

A 4Daagse-n történő részvétel részemről egy hatalmas élmény volt, amellyel eddig még soha nem találkoztam. Szavakkal nem is lehet visszaadni a hangulatot, azt mindenképpen személyesen kell átélni. Remélem, lesz még lehetőségem részese lenni ennek a csodálatos rendezvénynek.

Nagyfi Tamás:

2016. és 2018. után idén harmadik alkalommal vehettem részt a 4daagse nevű holland gyalogló (menetelő?) eseményen, aminek nem véletlen az az egyik jelmondata, hogy: „The Walk of the World”. Mivel hasonló jellegű esemény nincs Magyarországon, ezért nehéz bekategorizálni. A 4daagse 1909. óta létezik, amikor is holland katonák azt találták ki, hogy állóképesség javítás gyanánt szerveznek egy négy napos gyaloglást, menetelést. Innen ered a neve is: a 4daagse négy napost jelent. Az idei volt a 107. rendezés, de a katonai múlt még mindig érződik abban is, hogy nemcsak a

„walking”, azaz „gyaloglás”, hanem a „marching”, azaz „menetelés” kifejezést is használják az eseménnyel kapcsolatban. Sőt, angolul az esemény megnevezése a „4Days Marches”. Ezt erősíti a katonai egységek, katonák részvétele, illetve az is, hogy az egyéb csoportok is alakzatban teszik meg a négy napi távot. Mi is egy ilyen csoportban, a holland vám (Douane) csoportjában gyalogoltunk, amely főleg hollandokból állt, de a mi négy fős magyar csoportunk mellet más nációk is képviseltették magukat benne. Mi magyarok előzetesen már a megszokottak szerint az 50 km-es napi távot megtevő csoportok közül az 1-es számú csoportba (501) kerültünk beosztásra, amit ezek közül a legerősebb csoport, a legendás holland csoportvezetővel Ricoval az élén, aki idén teljesítette 35. alkalommal a négy napost.

2018-ban, azaz hét éve voltam itt utoljára. Azóta sajnos egészségügyi probléma miatt vissza kellett mondanom két nevezési lehetőséget is, így nagyon örültem, amikor idén újra lehetőséget kaptam, hogy ismét a négy fős magyar csapat tagja lehessek.

A felkészülés rendben ment, ami alatt a gyaloglás és a túrázás nagyobb hangsúlyt kapott a futással szemben, a kerékpározás félre is lett téve ebben az időszakban. Szükséges is a megfelelő felkészültség, hiszen ahogy Mosonczki Peti fogalmazott: „Nem lehet letegezni a 4daags-ot”, azaz a négy nap erős próbatétel elé állítja a résztvevőket. A négy napot nem minden indulónak sikerül teljesíteni és a korábbi években a magyar csapatból is voltak olyanok, akiknek ez nem sikerült.

A nehézséget egy szimpla hosszú távú túrázással szemben az adja, hogy itt szinte végig aszfalton, betonon kell menni, ami nem igazán barátja a lábfejnek és a bokának sem. Továbbá nem egyéni, hanem a csoport tempójában haladunk – ami sokszor 6 km/óra felett van – és az ember nem ott áll meg és annyit, ahol és ameddig szeretne, hanem ebben is a csoporthoz kell igazodni.

A fizikai felkészültség mellett nem elhanyagolható a mentális erőnlét megléte sem, mert ennek az esetleges holtpontokon való átlendítéskor nagy jelentősége van.

Az idei magyar csapat összeállítás nagyon jól sikeredett. Andrissal már mentem együtt 2018- ban is, illetve már többször túráztunk együtt korábban. Petit nem ismertem személyesen, de mivel ő is már kétszer teljesítette a 4daagse-t, illetve futó múltját, illetve az idei El Camino teljesítése után nem gondoltam, hogy problémás lehet neki az idei 4 nap. Holló Misinek bár ez volt az első teljesítése, de hosszú távú futásai, illetve a gyalogló felkészülése után sejtettem, hogy sem a fizikai, sem a mentális résszel nem lesz gond nála. És ami még fontos: én úgy érzem, hogy emberileg is jó csapat voltunk és már emiatt is minden hajnalban jó hangulatban tudtunk nekivágni az aznapi szakasznak.

A három teljesítésemet összehasonlítva az idei volt, ami a legkönnyedebben ment. Lehet, hogy a csoport tempója volt egy árnyalatnyival kevesebb a régi időkben megszokottakhoz képest vagy én voltam felkészültebb, de az idei volt az első négy napos, amit élveztem és az utolsó nap sem sikerült szenvedősre. A tempónál meg kell említeni azt is, hogy idén a csoportunk tagja volt egy kerekesszékes srác is, aki a négy nap alatt szinte végig az élen diktálta a tempót és sikeresen teljesítette a távot, amiért a legnagyobb tisztelet illeti.

Vízhólyagom a talp ragasztásnak és a megfelelő zokniknak köszönhetően nem lett, lábujjaimról lábfejenként is csak egy körömtől kellett elbúcsúznom, de majd visszanőnek.

Az időjárás is viszonylag kegyes volt hozzánk. A kissé hűvös hajnalok után (minden nap 4 órakor rajtoltunk Nijmegen városából az aznapi körre) a nappalok sem voltak túl forróak júliushoz képest. A második napon kifogtuk az esőt, de a táv végére szerencsére már kisütött a nap. Lehet mondani, hogy – az esőt leszámítva – ideális időjárást fogtunk ki a négy nap alatt. A 4daagse-ról írva nem tudok elmenni annak hangulata mellett, mivel ez mindig megérint. Ez egy olyan esemény, ami szervesen hozzá tartozik a holland kultúrához, Nijmegen városához és annak környékéhez. Az ott élő emberek várják a 4daagse-t. Dicsőség az ott élőknek, hogyha a településükön, az utcájukon halad át az útvonal. Az út mentén kitelepülnek, kimennek és lelkesen köszöntik a menetelőket. Hol zenével, hol egy kis csemege tálból kínálásával, hol csak egy vidám köszönéssel. A gyerekek lelkesen, kitett kézzel várják, hogy valaki lepacsizzon velük. A napi etapok vége felé, illetve a nagyobb városokban népünnepély várja a gyaloglókat. És ami fontos: egész nap mosolygós arcokkal és közvetlen emberekkel találkozunk. Ez a hangulat, amit eddig sehol nem láttam, ilyen amikor a helyi emberek együtt élnek egy rendezvénnyel. Nem háborgó, dühös arcokat láttunk a négy napos, komoly lezárások kapcsán. Biztos ott is vannak ilyenek, de nem ez a jellemző.

Az utolsó nap vége most is felemelő volt a számomra. A stadionból a Via Gladiolán keresztül vonultunk be a Douane akkora egyesült csapatával, a vámos zenekar mögött. Itt már nálunk volt a jól bejáratott magyar zászló, mint ahogy a többi külföldi résztvevőnél is a saját nációjáé, de természetesen az élen a holland lobogó lobogott.

A végén köszönetet szeretnék mondani az ECSA-nak és a Holland Vámnak, hogy idén is hítak meg külföldieket, illetve, hogy a magyarokra is újból gondoltak. Az 501-es csoport többi tagjának, de legfőképpen Andrisnak, Misinek és Péternek, hogy egy jó csapatként tudtunk együttműködni. A NAV-nak, hogy lehetővé tette és támogatta a részvételünket és nem utolsó sorban a családomnak, hogy tolerálják és támogatják az ilyen jellegű dolgaimat. Illetve köszönöm a Andrisnak, Misinek, Petinek hogy velük lehettem egy csoportban, és mindegyiküknek ismét nagy gratuláció a teljesítéshez!

Mosonczki Péter

Két korábbi teljesítéssel indultam Hollandiába. A felkészültségem, erőnlétem alapját általában a hosszabb távú futások jelentetették, ez idén máshogy alakult: Idén májusban az El Camino Francia-útjának közel 800 km-es 28 napos zarándoklatára tudtam támaszkodni. A hasonlóság a kettő között a gyalogolás, csak a Camino inkább szól a magad útjáról, míg a másik csapatban menetelésről. Ide is kívánkozik a Holland vám (DOUANE) 4daagse vonatkozású mottója a: „Only you go faster, together you will get further” rövidebben „Alone you go fast, together you go furher”, magyarul „Egyedül gyorsabban haladsz, együtt messzebbre jutsz”.

 Idén mire vágytam a 4Daagse kapcsán? Egy első, sikeres, teljestávú, egészéges beérkezésre. 2022-ben az első, keddi napot törölték a programból a hőség okán, majd 2024-ben lerövidítették 50-ről 40 kilométerre az utolsó, pénteki napot a meleg miatt. 2025-ben immár a harmadik „nekiindulásra” a 4 teljes nap 4 teljes távján sikerült eljutnom a Via Gladiola ünnepélyes bevonulására. A teljességet csak fokozza az, hogy a csapat is teljes létszámban érkezett meg az utolsó napon. Lehet ám még hová fokozni a 4 nap eredményét: első alkalommal meneteltem úgy végig az eseményt, hogy vízhólyag hiányában nem kellett meglátogatnom napról-napra az egyébként remekül felkészült egészségügyi csapatot. Újdonság volt számomra, hogy a korábbi 2 évben – mint a delegáció első, vagy legkevesebb alkalommal teljesítő tagja – nekem jutott az az örömteli feladat, hogy az ünnepélyes bevonulás alkalmával a Magyarország zászlajával meneteljek. Idén az volt igazán örömteli, ezt az feladatot, a nemzeti zászlót Holló Mihály ezredes úr, mint első teljesítő vehette át. Gratulálok Misi, és örülök, hogy megismerhettelek!

Róth András

Én első alkalommal 2012-ben vehettem részt a 4 daagse-n, s azóta számomra évről évre a legfontosabb sportesemény.

Aki volt már itt, az – szerintem – évről évre várja, hogy újra eljöhessen, mert ez a hét a kihívás és a nehézségek mellett olyan emocionális többlettel bír, ami örökre megmarad Benned.

A 2024-es célba érkezést követően szinte meg is kezdődött a felkészülés a következő évi eseményre, és a záróvacsora utáni búcsúzkodások során a külföldi kollégáktól a jövő évi viszontlátás reményében váltunk el egymástól. Szépen gyűrtem év közben a kilométereket, hogy megfelelő állapotban legyek 2025 júliusára.

2025.07.13-án indultunk neki mikrobusszal a kb 1300 km-es útnak az esemény helyszínétől nem messze lévő Berg en Dal-ba, ahol a következő szűk egy hétben a rezidenciánk volt. 14-én, hétfőn dél körül érkeztünk meg, átvettük a szobáinkat, majd a 14:00 órai kezdettel a hivatalos megnyitó ünnepség során realizálódott mindenkiben, hogy itt négy nap korai kelésekkel tarkított, napi 50 km-es gyaloglás vár ránk. Az ezt követő szokásos csapat-meeting során az elsőbálozók átvették a holland vámigazgatás sportruházatát, amit a 4 nap során viselni fogunk. Majd Rico tartott egy rövid eligazítást.

Délután egy kis sétára volt még időnk Nijmegenben a rendezvényközpont környékén. Vacsora után némi másnapi felszerelés-rendezgetés után a pihenésen volt a hangsúly, mivel a következő négy napban hajnali, nem sokkal 02:00 óra utáni kelésekkel operáltunk, hogy a gyors reggelik után a menetcsapatok részére kijelölt rajzóna első indulói között lehessünk. Nap nap után a holland rendőrök és börtönörök oszlopai közül kezdtük meg a közel 10 órányi talpalást.

Kedden hajnali 02:15-kor el is érkezett a várva várt pillanat és meg is csörrentek a telefonok, hogy aztán szobánk öt lakója – idén egy német vámos lett lakótársunk – felváltva használja a mosdót, öltözzön sportruházatba és reggelizzen a korai buszindulás előtt. Jobban belegondolva harminckettedik alkalommal vágtam neki ilyen korai órán a buszos útnak Nijmegen központjába, hogy megkezdjük a kiküldetés érdemi részét. A buszról leszállva, ahogy gyalogosan közeledtünk rajtzónához a csendet kezdte felváltani a rajtba igyekvő résztvevők és a nézelődők okozta, semmihez sem hasonlító morajlás.

Aztán a startpisztoly eldördülése után kettesével elindultunk a jól ismert utakon és irányokban, hogy Nijmegen körül teljesítsük a négy, nagyjából 50 km-es kört.

1 nap: 52,1 km

2. nap: 48,4 km

3. nap: 50,2 km

4. nap: 49,8 km

Napról napra örömmel konstatáltam, hogy egy év alatt nem sok minden változott a rendezvényen: kedves emberek a pályán és a „lelátón” – ami itt egy fél megye, jó hangulat, zene, és sok látnivaló. Egy igazi egy hetes fieszta.

A négy menetnap hasonlóan épült fel. A rajt utáni első etap volt általában a legerősebb, részint mert ilyenkor még kevesebb bámészkodó és helyi volt kint az utak mellett, házak előtt. Többnyire ez a szakasz egy 18-20 km gyaloglást jelentett megállás nélkül, kb 3 óra alatt (ettől csak a csütörtök tért el, ott az első pihenőnk 14,5 km-nél volt. Az első pihenőben egy könnyű második reggelit fogyasztottunk – szalámis vagy, sajtos zsömle, egy joghurt, kávé, tea, iso és víz.

A második szakaszon már élettel teltek a települések és az út mellett szinte folyamatosan a helyiek biztatták a hosszú, tömött sorban vonuló közel ötvenezer embert.

A szakaszt követő megálló volt az ebéd helyszíne. Itt már jellemzően egy csésze leves, valamilyen egyszerű főétel (húsgombóc, nyárson sült hús szószban, pulled pork szendvics, saláta), és a szokásos kávé, tea, iso, víz kombó várt minket.

Az ebéd utáni rész jellemzően 10-11 km-nyi caplatást jelentett, majd egy rövid pihenőben a nap során az előző pontokról megmaradt szendvicsek, de jellemzően koktélparadicsom, kígyóuborka, müzliszelet és persze kávé, tea, iso, víz.

Majd a záró szakasz egy 8-10 km közötti könnyed befutó az ekkor már sokezer (tízezer) emberrel megtöltött rendezvényközpontban felállított célzónában.
És a forgatókönyv hasonló volt négy napon át.

A két nap extraként sikerült este 10 után ágyba kerülni némi teraszon eltöltött csapatépítő beszélgetésnek hála, de az alig 4 óra alvással is csipőből sikerült hozni a másnapi meneteket.

A pénteki nap mindig különleges. Részint, mert ez a nap a gyaloglás záróakkordja, illetve ezen a napon minden kicsit extrább, kicsit feljebbcsavart, megspékelve egy pontonhídon való átkeléssel és a végén a befutóval a Via Gladiola”-án. Egyenruha-fetisisztáknak amúgy is sok

látnivalót ad ez a 4 nap, mivel a Föld minden szegletéből érkeznek különféle egyenruhás vonulók, legyenek egyéni vagy csapatban teljesítő résztvevők. És ez az egyik varázsa ennek a rendezvénynek, hogy az egyenruhásokat, fegyveres testületek tagjait kiemelt figyelemmel követik a nézők is, és a rendezvényközpontba érkező katonákat és különböző egyenruhás vonulókat a főtribünön helyet foglaló, különböző országokból érkező tisztek és főtisztek egész sorának tisztelgése fogadja.

A pénteki nap zárásaként a gálavacsora előtt a hivatalos záróünnepségen adták át a medálokat, illetve a 10-, illetve 25-szörös teljesítők egyedi díjazásait a kollégák ovációja közepette. A legnagyobb tapsot és éljenzést a rendezvényt vámos oldalról biztosító, koordináló, szervező-, orvosi-és ellátó háttér-stáb kapta.

Az 501-esből idén mindenki sikeresen teljesítette a 200 km-et, nem volt kieső vagy feladó. Külön gratuláció Basnak, és a 4 daagse-t először teljesítőknek.

A vacsora után a szokásos búcsúzkodás után a holland kollégák hazafelé vették az irányt és csak a külföldiek illetve a szervező bizottság tagjai maradtak a szállodában.

Másnap, 19-én végre nem reggel 02:15-kor szólt az ébresztő, hanem valamivel 08:00 utánra állítottuk „óráinkat”, majd egy könnyed reggeli után kényelmesen elindultunk hazafelé, hogy korán vasárnap korán reggel Budapesten fejeződött be kiküldetésünk.

Úgy gondolom idén sikerült egy jó magyar csoportot összerakni és kijuttatni a rendezvényre. Külön köszönet a NAV-nak, hogy ezt lehetővé tették és támogatták a részvételünket. Nagy gratuláció ás köszönet Misinek, Tominak és Petinek, hogy közösen teljesíthettük a napi távokat, és külön öröm, hogy Misivel egy új taggal bővült azon magyar pénzügyőrök szűk névsora, akik átélhették a 4. napon a „Via Gladiola”-n való célbeérkezést.