Kilenc Magyar Kupa-arany és három ezüst áll már mögötted. Gyakorlatilag az elmúlt évek minden magyar kupa négyesdöntőjében részt vettél. Mit jelent számodra személyesen ez a sorozat?
Kovács Zoltán: Valóban sok Magyar Kupa négyes döntőben szerepeltem már, és jó látni, mennyit változott és fejlődött ez a sorozat az évek alatt. Teljesen más hangulata van, mint a bajnokságnak. Ma már nagy a felhajtás körülötte: fények, lézershow, jó zene, kivételes esemény. Ez jót tesz a sportágnak. Nagyon szerencsések azok a csapatok, akik bejutnak, és a figyelem középpontjába kerülnek. Csak egy pillanatra képzeljük el, milyen jó lenne, ha minden mérkőzést ilyen körülmények között játszhatnánk le.
A közelgő döntő előtt állva: miben más most a felkészülésed fejben és lélekben, mint pályafutásod korábbi döntői előtt?
K.Z.: Elsőre azt mondanám a felkészülés ugyanaz, de nyilván nem, mert az évek formálnak, megváltoztatnak. Így biztosra veszem, hogy az első Magyar Kupadöntőmhöz képest fejben letisztultabb, lélekben erősebb vagyok. Az elmúlt évek nem voltak könnyűek, sokszor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna. De ez így működik. Mindenesetre tudom, mi vár ránk, és tudom, mit kell beletennünk ahhoz, hogy tovább léphessünk.
Rengeteg fiatal játékos néz fel rád a magyar röplabdában. Milyen tapasztalatot vagy szemléletet próbálsz átadni játékosként, hisz 39 évesen is aktívan a pályán vagy?
K.Z.: Leginkább példát szeretnék mutatni. Hozzáállásból, munkából. Abból, hogy nincs elveszett labda, nincs feladott szituáció. Ha azt látják, hogy minden pontért meg kell küzdeni, és hogy az amit bele fektetünk nem alkuképes, akkor már átment az üzenet.
Ha egyetlen dolgot kellene kiemelned, ami a Magyar Kupa döntőit mindig különlegessé teszi számodra, mi lenne az – és mit jelentene most számodra egy újabb aranyérem?
K.Z.: Az, hogy egy esély van csak. Egy meccs, egy eredmény. Szerintem érzelmileg is sokkal erősebb, mint egy hosszabb sorozat. Itt a pillanatnyi forma bármit eldönthet. El kell tudni viselni azt az érzelmi hullámvasutat, ami ilyenkor lejátszódhat az emberben. Kezelni kell a nyomást, a kudarcot az egyik pillanatban, aztán az örömöt a következőben úgy, hogy a hely atmoszférája az egészet felerősíti, és közben végig a játékra kell koncentrálni. Aki ezt meg tudja tenni, annak van igazán esélye.
“Egy újabb aranyérem számomra pedig újabb dicsőséget jelentene,
amire már nagyon ki vagyok éhezve!”
