HOLLANDIAI ECSA TÚRA BESZÁMOLÓ

DE 4 DAAGSE – NIJMEGEN
WALK OF THE WORLD

Az idei 2024-es De 4 daagse beszámolót egy három oldalas idézettel kezdenénk, amit még Szűcs Gábor írt évekkel ezelőtt, hogy az írás alapján képbe kerülhessenek azok is a rendezvénnyel kapcsolatban, akik eddig, erről nem hallottak.

„Mi is az a Vierdaagse?

A nijmegeni nemzetközi négy napos gyaloglás (németalföldi nyelven Vierdaagse: „Négy napos esemény”) az egyik legnagyobb gyaloglóesemény a világon, melyet 1909 óta rendeznek meg minden év júliusában a sport és testmozgás népszerűsítéseként. A résztvevőknek naponta – korcsoporttól és kategóriától függően – 30, 40 vagy 50 kilométert kell gyalogolniuk, és a teljesítésről – a holland uralkodó által jóváhagyott, hivatalos – érmet kapnak (Vierdaagsekruis: Négy napos esemény kereszt). Ezt a kitüntetést a holland katonák, rendőrök, és vámosok az egyenruhájukon is viselhetik. (A ’98-as teljesítés után a magyar vámosok is kérvényezték, hogy a külföldi kollégákhoz hasonlóan viselhessék a kitüntetés a társasági egyenruhán, de a kérés elutasításra került.)

A négy napos gyaloglás eredetileg katonai rendezvény volt, néhány civil résztvevővel. Napjainkra ez az arány azonban már bőven megfordult, tehát a résztvevők főleg civilek. Természetesen azért a fegyveres erők tagjai és a katonai tanintézmények hallgatói is szép számmal képviseltetik magukat a világ minden tájáról. Az utóbbi években az egyenruhás résztvevők száma kb. 10 ezerre volt tehető. A katonák, rendőrök, vámosok menetcsapatokat alkotnak, de akad néhány katona, aki egyéniben indul. A menetcsapatok létszáma a minimális 11-től a maximális 30-ig terjedhet. Alakzatban, katonai dalokat énekelve, a civilekétől némileg eltérő útvonalon (ez csak a katonákra vonatkozik) menetelnek. A katonák Nijmegen helyett Heumensoord-ból indulnak, egy Nijmegentől délre található óriási katonai sátortáborból, melyet minden évben kifejezetten erre az eseményre építenek fel. A katonák választhatnak, hogy napi 50 km-t gyalogolnak felszerelés nélkül, vagy – ha elmúltak 18 évesek – 40 km-t tesznek meg legalább 10 kg-os felszereléssel, melybe a víz nem számít bele. A menetelés utolsó napján az egyenruhás résztvevők néhány kilométerrel a cél előtt átöltöznek díszegyenruhába, és a maradék távot abban teljesítik, elvonulva a Nijmegen központjában felállított dísztribünön helyet foglaló magas rangú feletteseik előtt.

A gyaloglás minden napja, azután a legnagyobb város után kapta a nevét, amelyen az útvonal áthalad. Így az első nap Elst, második Wijchen, harmadik Groesbeek, míg a negyedik Cuijk után. Az útvonal mindig ugyanaz, hacsak nincs olyan különleges helyzet, amely miatt változtatni kell rajta. A II. világháborútól eltekintve 2006. volt az első év, amikor – az extrém hőség okozta halálesetek miatt – le kellett fújni a menetet. A 90. Négy Napos Gyaloglás így „A csak egy napig tartó gyaloglásként” maradt emlékezetes. Miután egy résztvevő gyaloglás közben, míg egy másik az első napi célba érkezést követően elhunyt, és rengeteg gyaloglónak kellett menet közben segítséget nyújtani a hőségben fellépő problémák miatt, a menetet lefújták. Korábban ilyen soha nem történt, habár 1972-ben előfordult ugyan haláleset, de a napi távok 10 kilométerrel történő csökkentése mellett a gyaloglás akkor folytatódhatott. A 90. Négy Napos Gyaloglás első napjának teljesítői így érem helyett egy emlékkitűzőt kaptak. 2022-ben az első menetnap az előre jelzett nagy meleg miatt törlésre került.

Az utolsó napon a célhoz közeledve, a közönség kardvirággal (Gladiola-val) – az erő és győzelem szimbólumával – ünnepli a gyaloglókat. A cél felé vezető Szent Anna utcát ezért a nijmegeni gyaloglás Via Gladiola – jának hívják.

A nijmegeni négynapos története

A testnevelés „megszervezése” a huszadik század eleji Hollandiában alapvetően a tanárokhoz és a katonákhoz kötődött. Ennek megfelelően a két helyszín is könnyen meghatározható. Az iskola volt az egyik, és természetesen a katonai kiképzés a másik. 1904 őszén a bredai 6. Gyalogos Ezred őrmesterei futballklubot alapítottak. Ez ösztönzőleg hatott a hadseregen belül, és a klub egy éves évfordulóján 1906 és 1907-ben Field Army (terep/mezei/harctéri) hadi sport napok néven versenysorozatot szerveztek. A kezdeményezésük sikere különböző sport szövetségeket és társadalmi szervezeteket késztetett arra, hogy létrehozzanak egy „gyűjtő” szervezetet, mely 1908. április 3-án egy hágai kávéházban (het Zuid-Hollandsch) meg is alakult „Holland Testnevelési Egyesületet” (NBvLO) néven.

Az első „négynapos” ötlete egy arnhemi hadnagy, C. Vienhoff nevéhez fűződik, aki már 1907 júliusában javasolta, hogy a bredai sportnapok keretében kerüljön megszervezésre egy négy napig tartó gyalogmenet. Az ötletből 1909-ben lett valóság, amikor az időközben megalakult NBvLO 15 útvonaltervet is készített.

Az első „négynapos” 1909 – ben a „királynő napjának” ünnepségeit követő napon vette kezdetét. 10 laktanyából 306 katona indult el, hogy mintegy150 km gyalogolva végigjárja a helyőrségeiket. Útjukon tíz civil is elkísérte őket. Frisland – ban az utak rossz állapota miatt ugyan törölni kellett egy szakaszt, és további három szakaszt is ki kellett hagyni a Rotterdamban kitört kolera járvány miatt, de a kitűzött távot végül is teljesítették. A véghezvitt teljesítmény jelentőségének kormányzati kifejezéseként a katonák kitüntetést (A Négynapos Kereszt) kaptak Wilhelmina királynőtől.

A „Négy napos” koncepció a nehézségek ellenére, vagy éppen azoknak betudhatóan egyre népszerűbbé vált. Az év különböző szakában tartottak ilyen jellegű megmérettetéseket. Négynapos lovaglást, 500 km – t meghaladó négy napos kerékpározást és négynapos folyami evezést (közülük némelyik még ma is létezik). 1910-ben a NBvLO a négy napos gyaloglást Arnheim – Doesburg – Zutphen – Appeldoorn útvonalon rendezte meg. Utrecht 1911 – ben, Nieuw-Millingen 1916 – ban, Den Bosch 1918 – ban, Amersfoort 1919 -ben és Breda 1924 – ben csatlakozott a menetet szervező városokhoz, mielőtt 1925-ben a Négy Napos Gyaloglás elválaszthatatlanul egybeforrt Hollandia legrégebbi városával, Nijmegen – el.

A civil résztvevők számának fokozatos növekedése ellenére, nő először csak 1919-ben teljesítette, (amersfoorti N. van Stockum-Metelerkamp) a Négy Napos Gyaloglást.

1928-ban Rotterdamban megalakult az első gyalogló klub (Rotterdamse Wandelsport Vereeniging). A megalakítás apropója az volt, hogy ebben az évben Amszterdam adott otthont a nyári olimpiai játékoknak. Jonkheer W. Schorer a gyaloglóklub vezetője elhatározta, hogy a Négy Napos Gyaloglásra nemzetközi küldöttségeket is meghív. A meghívásnak eleget téve német, francia, norvég és angol delegációk érkeztek Nijmegen-be. Az Országúti Gyalogló Egyesület 40 brit résztvevőjét a társadalmi helyzetüknek megfelelően négy csoportra osztották, mely csoportok győztesei különdíjat is kaptak.

A Négy Napos Gyaloglás hírneve a XX. század 30-as éveiben nőtt meg igazán. Az évek múlásával mind a szervezők, mind pedig a résztvevők megtanulták, hogy mi teszi a Négy Napos Gyaloglást olyan különleges, az egész (gyalogló) világban hírneves eseményé. Miközben 1921-ben mintegy 40 százaléka esett ki a résztvevőknek az Amersfoort körüli hőhullám következtében (602-en értek célba), addig 1939 – ben mindösszesen 2.39% volt a kiesettek aránya. Ez, azóta is megközelíthetetlen rekordnak számít.

A II. Világháború után, az 1944. február 22-i pusztító bombázás ellenére Nijmegen újra megrendezte a Négy Napos Gyaloglást. Az önkéntesek erőfeszítéseinek, valamint az egyre szélesebb tömegbázisnak köszönhetően a visszatérés sikeres volt. 1946-ban többen vettek részt rajta, mint korábban bármikor, és a trend folytatódni látszott. A háború által okozott károk miatt 1954-ben a Négy Napos Gyaloglást a Holland Gyalogló Egyesület (Nederlandse Wandelsport Bond) szervezte meg és Apeldoornból indult. A világ minden részéről érkező résztvevők számának növekedése miatt a Zászlófelvonulás (Flag Parade) a Prins Hendrik laktanya udvaráról átkerült a Goffert stadionba.

Az egyre növekvő népszerűség miatt 2004-re a Négy Napos Gyalogláson résztvevő országok száma a kezdeti 7-8-ról 60-ra emelkedett. További látványos létszámnövekedést eredményezett Claus Hollandia hercegének részvétele, illetve az eseményt szervező egyesületnek adományozott „királyi” cím.

„A vámos kapcsolat”

A négynapos eseményhez a holland vámigazgatás 1958-ban, idén (2011) 53. éve csatlakozott. Ahogyan minden egyenruhás, a fináncok is gyalogló csapatokat alakítanak, melyeket számmal különböztetnek meg. Az egyes csapatok összeállítása során többnyire vegyes – szolgálati hely, teljesítések száma, stb. – brigádok jönnek létre. A nemzetileg homogén holland csapatok mellett vannak „nemzetközi brigádok” is, melyekben a többi EU-s, illetve harmadik ország béli vámos menetel. A menetcsapatok élén a csoportvezető áll, akik többnyire a holland kollégák közül kerülnek ki, de akad köztük sokszoros teljesítő külföldi is. Az első bálozók – talán egyedüli „keleti” vámosként – Szabó Árpád vezetésével 1997-ben vették be a holland mélyföldet.
Szerző: Szűcs Gábor (Magyarország, ki tudja mikor)

És akkor visszatérve az idei évre

Az 2024-es év számokban:

106. rendezés

A 2024-ben regisztrált katonai résztvevők száma 6426 fő, ebből 2446-an Hollandiából. 86 különböző nemzetiségű résztvevő. 34 különböző nemzetiségű katonai résztvevő. Idén először volt résztvevő Burkina Fasoból és Észak-Macedóniából. A regisztrált résztvevők 14,8% (6956 fő) nem holland. 17253-an regisztráltak idén először a rendezvényre. Ez a teljes résztvevők számának 36,7%-a. A résztvevők átlagéletkora 2024-ben 47,9 év. Kerekesszékes résztvevő 14. Az 50 km-es távon indulók az össze résztvevő 23%-a (10833 fő), és közülük 82,3% férfi, 17,7% nő. Regisztrált 47000

Rajthoz állt 45445

1. nap kiesett vagy nem indult el 819
1. nap elindult 44626
2. nap kiesett vagy nem indult el 1466
2. nap elindult 43160
3. nap kiesett vagy nem indult el 1291
3. nap elindult 41869
4. nap kiesett vagy nem indult el 317
4. nap célba ért és teljesítette távot 41552

A 4. nap végén 41552 fő induló ért sikeresen célba és teljesített az általa választott távot.

Az idei kiírásra Magyarországról négyen – Palatka Zoltán őrnagy (eddigi sikeres teljesítések száma: 2), Bartók Levente Szabolcs főhadnagy (3), Mosonczki Péter főtörzszászlós (1) és Róth András törzszászlós (7) – érkeztünk meg július 15-én a délelőtti órákban. A szobák elfoglalása után az első napirendi pont az ünnepélyes megnyitó és az utána következő csapatértekezlet, ahol a résztvevők és csapattagok üdvözlik egymást. A holland vámigazgatás részéről Eline Spros (Arnhemi és Groningeni vámügyi igazgatóhelyettes) és az ECSA részéről Jan Hlinka elnök koprodukciójában végrehajtott sorompónyitásánál is nagyobb tapsot és ovációt kapott a rendezvényen minket segítő, a holland vámhatóságtól önkéntesen érkező medic- és ellátócsapat, akik 4 napon át fehér, illetve piros pólóban segítik, masszírozzák, ellátják a résztvevőket.

Mi magyarok, az eddigi gyakorlatnak megfelelően a hírhedt Rotterdam-i különítménybe – az 501-es csapatba – kaptunk besorolást. A csapatunk a nevezési lista szerint 25 fős. A társaink a helyi hollandok mellett, brit, német, román, norvég, finn és litván kollégák. A csapatvezetőnk a megszokott, ismerős arc Rico, harmincegyedszer feszült neki a napi penzumoknak. Az elmúlt évekhez képest a csapat jelentősen megújult – 13-an az először vesznek részt a négynaposon. A vacsora előtt egy 15 perces buszút után a rendezvény rajt-és célzónájában tettünk egy könnyed sétát, feltérképezve a standokat, beszerezve eseménypólókat és-zoknikat. A vacsora után korán nyugovóra tértünk, mivel tudtuk hogy másnap – sőt a következő 4 nap – korai 2:00 – 2:30 közötti ébresztő vár ránk.

A napi célba érkezést követően a szállásra történő visszajutás szintén bérelt buszokkal történik. Az est hátralévő része aztán fakultatív. Kinek mi adatik meg. A sebek nyalogatása, vagy sörözés. Azért a gyakorlat azt mutatja, hogy bár csábító lenne a városban maradni jobb mielőbb a szállásra jutni, mivel a 18:00-kor kezdődő vacsorák után némi teraszon ejtőzéssel zárva a napot, a pihenés vár mindenkire.

A menetnapokon bőséges svéd asztalos reggeli, és több fogásos meleg vacsorát tálalnak. A menet alatt pedig a holland kollégák által üzemeltetett 3 frissítőponton van lehetőség enni, inni, frissíteni. Az első ponton általában valamilyen egyszerűbb szendviccsel, joghurttal. A másodikon könnyű meleg ebéd többnyire kis adag, nem elnehezítő leves, főétel, saláta. A harmadik pihenőhelyen jellemzően a megmaradt szendvicsek, joghurtok, zöldségek, müzli. A kávé, tea, víz és iso-ital mindegyik megállónál alap.

Az első – kék nap:

Most először élhettük meg azt, hogy a korai – 03:20-as – buszos indulás eredményeképp a rajtzóna csapatoknak fenntartott részében az első pozíciót tudtuk megszerezni, közvetlenül a rajkapuban. A rajt előtti megnyitóbeszéd után a tömeg egy emberként számolt vissza tíztől, és elkezdődött… Elst napja, az egyetlen amikor Nijemgenből észak felé indulunk, hogy átkeljünk a Waalburg hídon a Waal folyó felett. Ezt kört Mosonczki Péter kivételével már mindenki teljesítette a korábbi években, de Ő idén járt itt elsőként, ugyanis 2022-ben a hőség miatt a keddi nap törlésre került. Az eső lepett meg minket, de a poncsó szárazon tartott.
Mért táv és szint: 53,58 km (141 méter szintemelkedés)

A második – pink nap:

A nap a rajtzónában a startpisztoly eldördülése előtt rövid megemlékezéssel és egy perces néma főhajtással kezdődött a tíz éve (2014. július 17-én) az orosz-ukrán határ közelében lelőtt Malaysia Airlines 17-es repülőgépén utazó 283 utas (193 Holland állampolgár) és 15 főnyi személyzet tiszteletére.

Wijchen napja a nyugati kör. A „parádés” rózsaszín kör. Ez a nap részben az elfogadásról is szól. A résztvevők jó része ilyenkor valamilyen rózsaszín ruhadarabot, kalapot, sálat, tüll- szoknyát, stb. visel az út során – különös látványt adva a menetoszlopnak. Azonban az utolsó 20 km-már többeknek is embert próbáló volt a csapatból, főleg egy-egy vízhólyag is megnehezíti a táv teljesítését. De ilyen az, amikor sok az újonc a csapatban. Az első 200-as mindenkinek nehéz. És a legtöbbször a sokadik sem könnyű. Annyi minden történhet 200 km-en, a közel 300000 lépés alatt.

Bartók Levente Szabolcs „200/80. 2024-ben sajnos ezt a statisztikát tudtam felmutatni, a második nap 30 km-t követően fel kellett adnom a menetet. Hirtelen, a semmiből jött egy kisebb sérülés. Nagyon rövid idő alatt kellett végig gondolnom, hogy kockáztassak-e egy nagyobb problémát, vagy szomorú, de ésszerű döntést hozzak. Utóbbi mellett döntöttem, már csak azért is, mert a csapatnak együtt kell mozognia, két fős menetoszlopban, így nem tudnak alkalmazkodni ahhoz, aki nem 100%-os. Bánt a dolog, mivel sokkal többet bír a testünk, de az éppen érzett fájdalom csalóka és hamar le tudja beszélni az embert a tovább-haladásról. Korábban háromszor sikerült felülkerekedni ezen az érzésen, idén sajnos nem.

Emiatt az én észrevételem annak, aki szeretne kimenni erre a mással össze nem hasonlítható eseményre, hogy a fizikai felkészülésen túl fejben is legyen kellően edzett. A napi 50 km gyaloglás – mások által meghatározott tempóban – ki tudja kezdeni az ember gondolatait.

Összefoglalva: mindenkit bátorítanék, aki reális esélyt lát arra, hogy teljesítse az eseményt. Remek a hangulat, kiváló a szervezés és jó alkalom arra, hogy mind a magyar kollégákat, mind a külföldi adó- és vámhivatalok dolgozóit jobban megismerjük egy nem mindennapi kihívás közben.”

Mért táv és szint: 50,56 km (121 méter szintemelkedés)

A harmadik nap – Zöld nap:

Groesbeek napja a „hét dombbal”! A keleti kör. Ezen a napon a magyar kontingens három főre fogyatkozott – Bartók Levi sérülése miatt. Furcsa volt nélküle, az elmúlt három alkalommal zsinórban a csapat tagja volt, és teljesítette a távokat. Az Ő kiesése egyáltalán nem volt benne a kalapban. A nap utolsó frissítő pontja a szállodánk volt, ahol újra találkoztunk vele és az általa felszolgált kólákkal. Egyből kérdezte miben tud segíteni, hozzon-e bármilyen frissítést nekünk. Ezzel a frissítőponttal amúgy a legrosszabb az, hogy a szállodát egy 500 méteres bekötőúton lehet elérni, azaz 1 km oda vissza útat jelent a „frissítőpont”, miközben „csak” 50 méterre ott várna a zuhany és az ágy. Innen a célig még 8 km van vissza, hogy célba érjünk. Csak le kell sétálni a dombokról azon az úton, amin reggelente a busz viszi a csapatot. Fejben rendben kell lenni, mert ez többeknél lélekromboló szituáció tud lenni.

Mért táv és szint: 51,8 km (257 méter szintemelkedés)

A negyedik nap a narancs nap:

Cuijk napja a „Via Gladiola” azaz a déli kör – idén a meteorológusok által előre jelzett meleg időjárásra tekintettel az 50-es és 40-es távokat 10-10 km-rel csökkentették. Így utólag azt mondanánk ott sem jobbak a meteorológusok, mint itthon – semmivel sem tűnt az időjárás melegebbnek, mint az előtte lévő napokon. A távok csökkentése igazán azoknak a településeknek és lakóinak lehetett fájó, akik e miatt kimaradtak a fesztiválhangulatból, továbbá 30-as távra csökkentett 40-es résztvevőknek, akik ezáltal kihagyták a nap fő attrakcióját, a Meuse folyón felállított katonai pontonhídon való átkelést.

A hídon való átkelés után egy kb. 8 km-es szakasznak feszült neki a társaság, és értük el a Malden-i gyeplabdaklub pályáját, ahonnan az utolsó 6 km-t már a holland pénzügyőrzenekar mögött tettük meg a Via Gladiola-n. Idén a négy induló magyar közül sajnos csak három fővel.

Mért táv és szint: 43,55 (99 méter szintemelkedés)

A teljesítéssel kapcsolatban fontos tény, hogy az 501 es csoport átlag tempója mondjuk úgy, „domináns”. A napi 50 km-re nevezett kettő vámos csapat tekintetében ennél az alakulatnál egy erősebb tempóelvárásnak kell megfelelni. A diktált tempó viszont – egyéb körülményeket is figyelembe véve – jelentősen a komfortzónán túli lehet. Idén végül 3 fővel fogyatkozott meg az 501-es csapat a célba érkezésig, ami nem azt jelenti, hogy Ők nem tudták volna teljesíteni a távot, de azt igen, hogy az 501-es csapat tempója és saját állapotuk ezt most nem tette ezt lehetővé.

Az esemény kapcsán 3 dolgot lehet nagyon nehezen visszaadni írásban.

1. A hangulat – több kilométer hosszú menetoszlop masírozik át városokon, gátakon, hidakon erdős-mezős területeken és az utak mellett folyamatos az ünneplés. Ez az esemény bevonz. Tulajdonképpen egyfajta idilli vidéki hangulat váltakozik a fesztivál hangulattal. Sok esetben a fesztivál hangulat még csak nem is egy kisvárosban ér utol, hanem néha tanyák között egy katonai terepjáró platójáról. A helyiek sokszor a nappaliból kihozott ülőgarnitúrákon, kerti székeken, asztalokkal kitelepülnek a házaik elé és egyfajta partyt tartanak a szomszédokkal, barátokkal bevonva ebbe a gyaloglókat. Mindezt már a hajnali óráktól. Bíztatják, köszöntik a menetelőket, különféle enni- és innivalóval kínálják a résztvevőket. Gyerekek állnak az utak szélén, sokszor a szélesebb utak záróvonalán – középen és gyüjtik a pacsikat, apróbb ajándékokat, matricákat, és kínálják a sós-és édes süteményeket, cukrokat, csokikat, és mindenféle frissítőket. A 4Daagse-t idén 106. alkalommal rendezték meg, 45.445 fő indult el és ebből 41.552-en boldogan vonulhattak végig a Via Gladiolán, amely a sikeres teljesítőknek kijáró menet az esemény utolsó napján. Nijmegen városa ezekben a napokban, de főleg pénteken gyakorlatilag leáll. A főbb utak lezárásra kerülnek és az út menti parkolóhelyekre lelátók épülnek, ahol kilométereken keresztül több tízezer ember elismerően éljenzi és buzdítja a résztvevőket és a 4. nap végén a sikeres teljesítőket. Háborús archív felvételeken az ember egy-egy város felszabadításánál lát hasonlókat. A példa nem a legjobb, de talán szemlélteti, hogy milyen a hangulat.

2. A talpfáradás – Napi kb. 70 ezer lépés (függően a lépéshossztól) 3 pihenővel. egy-egy hosszabb etap után sötét mély gödörben érzi magát az ember, de ha jól figyelsz a hangulatra, és nem az előtted menetelő sarkát bámulod lehajtott fejjel, hanem a vállát, és figyelsz az út mentén tapsoló, biztató tömegre, az „ötösre” nyújtott gyerekmancsokra, akkor azért ki lehet jönni abból a gödörből. Ha pedig éppen egy indulót éneklő katonai alakulat is épp a közelben masírozik, hát az is kirángat bármilyen mélyről. Szintén csak itt megtapasztalható érzés amikor az ember lábszárának alsó 10-15 centis szakasza folyamatosan ég a fájdalomtól. Többen szednek itt össze csonthártyagyulladást is. De ez, ha eleget túrázol betonon hozzászokik a szervezet és teljesítésről teljesítésre könnyebb lesz.

3. A tömeg – Nem zsúfoltságra gondolok, inkább arra, hogy nem emlékszem egy olyan pontra sem, amikor vagy menetoszlop elejét, vagy a végét láthattam volna. Pedig volt olyan amikor kígyózó gát közepén forgattam a fejem, de nem, nem volt látható eleje sem vége menetoszlopnak. De az is ide tartozik, hogy a bár az úton lévő menetelők bő 40.000-es tömege a főszereplő, de a szurkolók folyamatos jelenléte további több tízezezer ember jelent. Tippre többen vannak, mint a menetelők. Elsőre sokan gondolják, hogy egy csak egy „séta”, hiszen ő is szokott sétálni. Bár gyanítom a közért nem 50 km-re van, és nem is egy nálánál 15-20 centivel magasabb holland diktálja a tempót. A napi menetek során az első pihenőig kb. 2-2,5, a másodikig újabb 3-4, a harmadikig 2, majd a célig szintén 2 óra folyamatos gyaloglás a feladat. A pihenőhelyeken sincs sok pihenő. A második pihenőhelyen, az ebédnél kb 25-30 perces szünet áll rendelkezésre, de a többinél ez inkább csak 15. Ezzel kell kalkulálni.

Róth András „A De 4 daagse-t teljesítő kollégákkal beszélgetve van aki a célba érkezés után egy ideig a háta közepére nem kívánja ezt a rendezvényt, de legalább is alszik rá egyet. Én az a ritka példány vagyok aki a már a Via Gladiola végén várja a következőt. És ahogy az elmúlt két alkalommal láttam, talán Mosonczki Peti is csatlakozott ehhez a kis létszámú klubhoz.”

„Hall of Flame”

Még Szűcs Gábor kezdte el összesíteni az alábbi listát, melyről leírta, hogy az sajnos nem teljes körű, és még az is nagyon valószínű, hogy egyes kollégák teljesítéseinek számát is rosszul kalkulálta, de mentségére legyen mondva, hogy sok év adatát egész egyszerűen nem tudta összegereblyézni. A listát frissítettem idén az ismert teljesítésekkel, de ez továbbra sem pontos, lévén nem minden évben született beszámoló, s így a résztvevők sem minden esetben ismertek – Róth András)

Név Teljesítések száma
Szabó Árpád 10
Borbély László 9
Róth András 8
Pintér Csaba 7
Tóth Sándor 5
Szücs Gábor 5
Bartók Levente Szabolcs 3
Bihari Zoltán 3
Palatka Zoltán 3
Turcsányi Zsolt 3
Mosonczki Péter 2
Nagyfi Tamás Jenő 2
Kerekes Andrea 2
Felföldi Sándor 2
Buga Károly 2
Rajmon Gyula 2
Rácz Tibor 2
Grozdics György 2
Szeleczky Tímea 1
Stumpf Krisztina 1
Simon Tamás 1
Felföldi Sándor 1
Batyki László 1
Kakuk Bence 1
Sziva Zoltán 1
Gombár Gábor 1
Miskolci Nándor 1
Tajti Gábor 1
Utólag is köszönjük a NAV-nak, és PSE-nek a lehetőséget a támogatásukért és rendezvényen való részvételünk biztosításáért.
Palatka Zoltán őrnagy
Bartók Levente Szabolcs főhadnagy
Mosonczki Péter főtörzszászlós
Róth András törzszászlós